19.
2005.11.24. 12:53
"Mikor elbúcsúzom Tõled Attól félek elveszel És aggódó, hívó szómra Csak az emléked felel. Hogyha egyszer nem talállak Messzi útra indulok Amíg szívem meg nem hallja Csendes szavad: "Itt vagyok". Keresnélek hegyek bércén Hol az örök hó honol S a szikrázó fehérségbõl Csak a visszhang válaszol. Kutatnálak vad tengeren Lenn a mélyben valahol Hol a víznek sötétjébõl Csak a mélység csendje szól. Láttalak a puszta mélyén Rám vártál ott egyedül Csak a délibáb csapott be S lépted messze elkerül. Hangod hív a kéklõ égbõl Lágyan csengõn, szelíden Csak a szellõ játszott A fákon, mint hangszeren. Kérdezném a kelõ napot Nem futott itt valaki? Harmat-vízben megmaradtak Könnyû lépted nyomai Faggatnám a déli szelet Csendes lépted merre járt? Porba veszõ utad végén, Frissítõvel vaj ki várt? Mesélnék az esõcseppnek Mely felõled érkezett Könnyedtõl sós, vagy a tenger Küldött egy üzenetet? Vagy mesélne Rólad - nékem Éppen úsztál, amikor Elküldted a messzi útra Rámtaláljon valahol Ha a világ minden kincsét Kínálnák fel helyetted Reményt soha fel nem adva Téged tovább kereslek. Napnak fénye elvakíthat De meglátom arcodat Két szemednek ragyogása Mutatja az utamat. Döröghetne ezer ágyú S száz hangszóró szüntelen Nevetésed halk kacaját Nem téveszti el fülem. Ha a máma erre járna Elküldeném a tegnapért Hisz tegnap még rám találtál S csókot adtam csókodért. Az se baj, ha erre jõve Elhozná a holnapot Láthatnám, hogy veled vagyok És örömet adhatok. Ezért hát én nem búcsúzom Így nem veszhetsz el, kedvesem Veled vagyok - veled leszek Hisz tiéd az életem."
|