15.
2005.11.24. 12:48
"Cirógató dallam, Simogató szavak, Remegõ ölelés, Elnémuló tudat, Tétova érintés, Szikrázó szivárvány, Fénylõ nevetés, Isten-áldott ármány Ahogy lelkünk minden távolságot legyõzve Forrón, vadul, falakat ledöntve A tengerkék ég csillogó tejútján összefonódik - S álmot szõ - valódit Elûzve az élet minden szürkeségét Mélybõl szakítva fel holtnak hitt reményét A tündérmeséknek… S ahogy összebújva bõrünk eggyé olvad Zakatoló szívünk felrázza a holdat Hogy piruló arcát most felhõ mögé rejtse És senki se lássa és senki se sejtse, Hogy hajnalodik már…
És a fénylõ csillagok között Az ezüstös szivárvány mögött Az istenek csak csendben mosolyognak, S közben kéz a kézben mind-mind összefognak, Hogy megállítsák az idõt."
|